A Lorántffyak köznemesi család, akik jelentős szerepet játszottak a vármegyei életben és országgyűlési követként az országos politikában is. Apja, Lorántffy Mihály, az ónodi vár kapitánya volt. Anyja, Zeleméri Kamarás Borbála a Dobókkal és a Széchyekkel tartott fent rokonságot. A frigyből csak két gyermekük, Zsuzsanna és Mária élte meg a felnőttkort.

Lorántffy Zsuzsanna 1600 körül született a Sajó partján fekvő Ónodon. Gondos nevelésben részesült, elsajátította korának műveltségét, több nyelven megtanult beszélni és írni, így például, olaszul, németül, latinul és románul. A nemesi lányok nevelésében nagy hangsúlyt kapott, hogy tudjon a férje mellett reprezentálni, távollétében pedig intézni a birtok ügyeit.

1609-ben a család a Bodrog partján fekvő sárospataki várba költözött - örökség révén -, így Lorántffy Zsuzsannna gyermekkora jelentős részét itt töltötte. Még költözésük évében megszületett a negyedik testvére Borbála. Nem sokkal később meghalt az édesanyja, majd 1612-ben Zsuzsanna legidősebb és legfiatalabb testvére (Erzsébet, Borbála).

Apja 1613-ban újranősült. Második feleségétől, Andrássy Katától is született egy lánya, Katalin. 1614-ben édesapja is meghalt, a három lány örökölte a sárospataki várat a hozzá tartozó uradalommal együtt. Az özvegy hamarosan elköltözött Sárospatakról, és férjhez ment Héderváry Ferenchez. A birtokok igazgatása a 14 éves Zsuzsannára maradt.