A hajdúk letelepítése
HAJDÚK
A hajdúk eredetileg marhapásztorok, olyan "hajtók" voltak, akik a dél-németországi, észak-itáliai vásárokra szánt magyarországi szarvasmarhákat terelték a külországi városokba. A ma elfogadott magyarázatok szerint elnevezésük a „hajtó”, „hajcsár” szóból származik.
A hajdúság nem Bocskai István korában jelent meg a magyar történelemben, hanem már a 15. század második felében és a 16. század elején. A török elleni küzdelem számtalan falu és város pusztulásával járt együtt, amikor a szegény jobbágynak, vagy egytelkes nemesnek háza felégetése, jószágainak elhajtása után nem volt más lehetősége, mint elmenekülni Erdélybe, vagy a Királyi Magyarországra, vagy pedig beállni a katonává vált hajdúk közé.
A 15 éves háborút követően jelentősen megemelkedett a hajdúk száma. Ennek a társadalmi rétegnek több csoportja volt.
- A királyi hajdúk a végvárakban teljesítettek katonai szolgálatot.
- A szabad/kóborló hajdúkat csak egy-egy meghatározott feladattal bízták meg, amiért zsoldot kaptak, de ez állandó jövedelmet nem biztosított számukra, így többnyire portyázásokból éltek.
- Külön csoportot alkotott a hajdúvárosokba Bocskai István által letelepített mintegy 10 ezer hajdú, akik kollektív kiváltságokkal rendelkeztek. Szabolcs és Bihar megyékben, a Sajó és a Hernád mentén Bocskai fejedelem utódai folytatták a telepítéseket, míg Észak-Magyarországon nagyobb birtokosok adtak különböző kiváltságokat katonáskodó hajdúiknak.
A hajdúk letelepítését Bocskai Korponán 1605. december 12-én kelt ünnepélyes okiratában mondta ki. Ebben 9254 hajdú vitézt megnemesített, és családostól letelepített, saját birtokain.
„Hogy pedig a mi említett vitézeink bizonytalan lakhelyeikről el ne széledjenek, és idegen joghatóság alá ne kerüljenek, hanem mindenkor meghatározott állandó helyen lakva a mi erdélyországi hű székelyeink szokása szerint Magyar- és Erdélyországnak minél hasznosabb és sikeresebb szolgálatot tehessenek, és hogy együttesen mindig készen találtassanak: nekik adományozzuk Szabolcs vármegyében fekvő, tokaji várunkhoz tartozó egész Kálló városát, hasonlóképpen Nánás, Dorog és Varjas puszta birtokainkat, Hadház, Vámospércs, Sima és Vid nevű részjószágainkat, minden hasznával és járulékával.”
A hajdútelepek négy csoportba sorolhatók:
- a Bocskai által telepített hajdúvárosok (Kálló, Nánás, Dorog, Vámospércs, Hadház, majd Szoboszló és végül Böszörmény),
- a szabolcsi hajdútelepek (Nyíregyháza, Újfehértó, Téglás, Büd, Szentmihály, Tiszadob, Nyírbátor, Pócs, Balsa, Királytelke)
- a bihari hajdútelepek (Derecske, Ürögd, Sas, Vekerd, Nagyszalonta, Komádi, Sarkad, Konyár, Tépe, Újfalu, Szentmárton, Harsány, Félegyháza, Kőrösszeg, Tamási, Kapa, Sáránd),
- a Sajó-Hernád melléki vagy zempléni hajdútelepek (Bekecs, Bőcs, Kesznyéten, Hídvég, Szederkény, Palkonya, Gesztely, Monok, Megyaszó, Szerencs, Gönc, Emőd, Ónod).
forrás: Dankó Imre: A Sajó-Hernád-melléki hajdútelepek [>>]
